A hónap verse:

Karórázó Vilmos: 75. Szonett (Sütő Fanni fordításában)

z vagy nekem, mint vámpírnak a vér,
Mint törött szívnek a kegyelem karó,
Szomjamnak lágy, dagadó ütőér,
Tetszhalott testemnek élettakaró.
Belémivódtál. Makacs vörösbor –
folt életem gyolcsán; bőröm alá folysz,
mint a gyanta. Örök halotti tor
volt előtted létem, magányos sikoly.
Húsod illata csordultig betölt,
ha csak egy percig nem vagy itt, éhezem,
mint akit hét szűk esztendő gyötör.
Ha visszatérsz, minden csepped élvezem.
Üresen fekszel a konyhaasztalon.
Enyém lettél – és mégis szomjazom.

Karórázó Vilmos az angol reneszánsz egyik legjelentősebb és legtitokzatosabb figurája volt. Különösen termékeny munkásságát a sápatag és hosszú életű I. Erzsébet regnálása alatt kezdte, és több híres művet alkotott, mint amennyi egy átlagos ember életébe belefér.
Amióta a vámpírok napvilágra hozták létezésüket nyilvános szerepet vállalnak a közéletben, és néhány szerencsés kutatót beengedtek a könyvtáraikba, tudomásunkra jutott, hogy az egyik leghíresebb vámpírmúzsa épp Londonban tartózkodott Karórázó fénykorában. Vajon véletlen egybeesés vagy évszázadok után megdőlni látszik a legenda a Bárd körül?

A teljes cikket elolvashatják a Vérszava következő havi számában.