nevem Gaura Ágnes. Nappal dolgozó nő és családanya vagyok, éjjel pedig, amikor kimenőt kapok a férjemtől, randevúzom a vámpírjaimmal, és írok. Hogy miért vámpírok? És miért pont ilyenek?

Mert úgy gondolom, hogy a magyar kultúra igazán izgalmas és egyedi, kár kiaknázatlanul hagyni bármilyen téren. Én is olvasom a nyugati vámpírirodalmat, de hiányoltam a palettáról az igazán nekem szóló műveket. Irodalmi közhely, hogy a vámpírok Erdélyből származnak, de mégis, hova tűntek az ízig-vérig (főleg vérig) erdélyi, magyar vámpírok a kortárs regényekből? Hogyhogy minden, magyarok által is „fogyasztott” élőholt leginkább nyugatról kerül hozzánk? Miért gondoljuk, hogy az igazán talpraesett, magukkal ragadó hősök és hősnők mind angolul beszélnek, az amerikai autóipar termékeivel száguldanak amerikai (kátyúmentes) autópályákon, és mint minden becsületes texasi állampolgár, legalább három regisztrált önvédelmi golyószóróval flangálnak az utcán élőholtakra vadászva? És miért ne lehetne egy vámpírvadász kivételesen intellektuális érdeklődéssel is megáldott, vagány magyar csajszi, aki nem rohan el sikítva sem egy vámpír, sem egy ókori, megfejtendő egyiptomi irat láttán?

Vonzott az elnyugatosodott vámpírkultúra visszahódításának lehetősége, és úgy gondoltam, teszek egy próbát, az olvasók pedig majd eldöntik, érdemes volt-e belevágnom ebbe a vállalkozásba. (Ez úton is köszönöm a sok pozitív visszajelzést, mely a folytatásokra buzdít, inspirál!) Szerettem volna olyan világot teremteni, ami nem „magyaros”, hanem magyar. A helyszín többnyire, bár nem kizárólag, Magyarország. Szeretem a külföldre költöztetett jeleneteket is, hiszen a magyar fogalma idegen környezetben új értelmezést nyerhet, másfajta jellegzetességek kerülhetnek a fókuszba, mint hazai környezetben. (Ezért például, az első kötet eleje, valamint a harmadik kötet szinte teljes terjedelmében Amerikában játszódik, de már érik egy európai kalandozás ötlete is...) A magyar helyszín természetesen semmit sem érne magyar karakterek és a hazai ízt különféleképpen garantáló egyéb elemek nélkül. Nagyon fontosnak tartottam, hogy a „természetfeletti” is magyar gyökerű legyen ahol csak lehet, így fokozatosan igyekszem beleépíteni Bori világába a magyar hiedelemvilágból ismert (vagy egykor ismert, ma már egyre inkább feledésbe merülő) fantasztikus lényeket, elképzeléseket. (Igen, a rézfaszú baglyot nem én találtam ki, valóban része az ősi magyar kultúrának.) Igyekeztem az ismertnek hitt vámpírregény-elemeket új köntösbe bújtatni, új értelmezést adni egyes történelmi tényeknek és mitológiai elképzeléseknek.

em titok, hogy a vámpírok felé annak idején a Joss Whedon nevével fémjelzett, hét évadot megélt Buffy TV-sorozat, majd az abból készített offspin, az Angel-sorozat fordította a figyelmemet. Ennek a két kultikus sorozatnak nyilvánvalóan nagy szerepe volt abban, hogy egy soha nem látott, világméretű vámpír-reneszánsz bontakozhasson ki a szemünk előtt. Ám míg az írók és olvasók egyre inkább az ember-vámpír beteljesületlen (vagy sajnálatos módon beteljesült) szerelem témája felé fordultak, kezdett feledésbe merülni a vámpír és ember közti valódi különbség boncolgatása, ami nem egyszerűen a halandóság-halhatatlanság témája köré épül eredetileg, hanem a lélek-lelketlenség ellentétre alapoz. Határozott célom volt visszacsempészni ezt a spirituális vonalat is a vámpírirodalomba, de ennek is szerettem volna egészen egyedi formát adni.

szerelem, a szenvedély, legyen az egy másik emberi (vagy nem egészen emberi) lény iránt érzett vonzalom, vagy egy egészen elvont idea – tudomány, művészet – iránti elhivatottság: mind a lélekből fakad. Számomra természetes tehát, hogy egy vámpíros világban összekapcsolódik a szerelem, a művészet és a tudomány – nem csupán a cselekmény szintjén, hanem az írás alkotói folyamatában is. Szenvedélyemmé vált az igényes szórakoztatás, szeretem a karaktereimet, élvezem a kutatói háttérmunkát, és örömmel konzultálok történész és természettudós szakértőimmel, hogy minél kerekebb világot tárhassak olvasóim elé.

Nem klasszikus vámpírkönyveket írok, hanem egy alternatív Magyarországon játszódó, fantasztikus világ történeteit, ahol vámpírok, alakváltók, boszorkányok és démonok színesítik a lakosok palettáját; amelyben felismerhetjük saját világunkat; amin adott esetben jót nevethetünk; ahol rejtélyeket kell megoldani, s közben mindenkinek meg kell birkóznia saját, külön bejáratú démonjával is; és ahol a szenvedély hajtja sokszor előre – de nem feltétlenül egymás karjába – a szereplőket.

a szeretnéd közelebbről megismerni írói világomat, keress meg a Facebookon! Ha lájkolod az FB oldalamat, figyelemmel kísérheted, épp mi történik szerzői házam táján, és gyorsan értesülhetsz a velem és írásaimmal kapcsolatos hírekről, újdonságokról. Addig is, ne feledd:

Magyar nyakba magyar szemfog!